Homíliájában a pápa hangsúlyozta, hogy az irgalmasság olyan, mint egy simogatás, mint a gyermekének vigaszt és biztonságot nyújtó szülő ölelése.

Az Úr irgalmas és nagy a szeretetben – mutatott rá Ferenc pápa, aki homíliájában az Izajás könyvéből vett első olvasmányhoz fűzte gondolatait (Iz 41,13–20). – Az Úr monológja arra világít rá, hogy Isten nem azért választotta ki népét, mert az „nagy vagy hatalmas”, hanem éppen azért, mert mindenkinél kisebb és szegényebb.

Isten beleszeretett nyomorúságunkba. Ez a monológja, amelyet népéhez intéz, kinyilvánítja szeretetét, gyengédségét. Olyan szeretet ez, mint amikor egy édesapa vagy egy édesanya gyermekével beszél, aki éjszaka felriad álmából és így nyugtatja meg: „Megragadom jobbodat, légy nyugodt, ne félj” – mondta a Szentatya.

Mindnyájan ismerjük az édesapák és az édesanyák simogatását, amikor a gyermekek nyugatalanok, mert megijedtek. „Ne félj, én itt vagyok; szerelmes vagyok kicsinységedbe; beleszerettem kicsinységedbe, a te semmidbe.” „Ne félj bűneid miatt, én nagyon szeretlek téged; én azért vagyok itt, hogy megbocsássak neked.” Ez Isten irgalmassága – hangsúlyozta a pápa, majd utalt egy szentre, aki sokat vezekelt, de az Úr egyre többet kért tőle, egészen odáig, hogy amikor a szent azt mondta Istennek, hogy már nem tud mit nyújtani számára. Az Úr ekkor így szólt: „Add nekem bűneidet.”

Hányszor megfogalmazta Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” – idézett a pápa Máté evangéliumából (Mt 11,28). – Én vagyok a te Istened, aki megfogom jobbodat, ne félj, kicsikém, ne félj. Én erőt adok neked. Add nekem mindenedet és Én megbocsátom vétkeidet, békét adok neked, így szól hozzánk az Úr.

Ezek Isten simogatásai, Atyánk simogatásai, amikor irgalmasságával fejezi ki önmagát– mondta a Szentatya. – Mi olyan idegesek vagyunk, amikor valami nem sikerül, lármát csapunk, türelmetlenek vagyunk. Az Úr azonban így szól: „Légy nyugodt, nagy hibát követtél el, igen, de légy nyugodt; ne félj, Én megbocsátok neked. Add nekem hibáidat.” Ez a jelentése az előbb ismételt zsoltár szavainak: „Irgalmas az Úr, szeretete nagy.” Mi kicsinyek vagyunk, de Ő mindent nekünk adott. Pusztán nyomorúságainkat, kicsinységünket, bűneinket kéri, hogy átölelhessen, megsimogathasson bennünket.

Kérjük az Urat, hogy mindnyájunk és az egész nép szívében ébressze fel a hitet ebben az atyaságban, ebben az irgalmasságban. Ez az atyaságába és irgalmasságába vetett hit mindnyájunkat tegyen kissé irgalmasabbakká mindenki felé – fohászkodott Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája végén.

Forrás: Magyar Kurír