Szécsényi Attila atya szentbeszéde 2015. Advent 3. vasárnapján.

Szentatyánk Ferenc pápa az Irgalmasság rendkívüli szentévét hirdette meg és december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén nyitotta meg Rómában. Minden katolikus hívő, így mi is itt Mélykúton belekapcsolódunk ebbe a szent évbe. Szent év, és tudjuk, hogy szent minden, ami Istennek van fenntartva, neki van szánva Ebben az esztendőben különösen is azt szeretnénk, hogy minden ember megtapasztalja az irgalmasságot Isten és embertársaink részéről. Isten, ahogyan Máriának, úgy nekünk is felkínálja szeretetét, és szabadon hagyja, miközben vágyakozik a szeretetünkre, hogy azt tegyük, amit akarunk. Isten azt szeretné, hogy hozzá tartozzunk miközben megtapasztaljuk és megosztjuk az irgalmasságot.

A logó, a címer, amelyet erre az évre kiadtak itt függ az ambó előtt és Jézust, mint Jó Pásztort ábrázolja, ahogyan az elesett embert viszi a vállain. Karácsony ünnepére készülve tudatosan is nézzünk úgy Jézusra, mint aki eggyé válik velünk, bennünk és közöttünk lakozik azért, hogy örömtelivé tegye az életünket. Gábor angyal Máriát így bátorítja: „Örülj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél, gyermeket fogansz és fiút szülsz, és így fogják hívni: Emmánuel, ami azt jelenti, velünk az Isten.” Velünk is itt az Isten, ezért örülünk.

Az Irgalmasság képen Jézus szemei és a gyenge ember szemei mélyen egymásba néznek, és két szemük szinte össze is olvad. Isten az ember szemével néz, és az ember Isten szemével. Igen, a mennyei Atya Jézuson keresztül lehajolt hozzánk esendő emberekhez, hogy viselje életünk örömeit és gondjait, mi pedig Istennel legyünk.

A mandorla ovális formája, melyben benne van maga a kép egyre fokozódó kék színnel van színezve. Ez utal arra, hogy Jézus közelében a bűn és halál sötétje egyre világosodik. Ahogyan az adventi koszorún egyre több fény gyúlt, ugyanúgy Isten közelében is fényesedik, kitisztul életünk.

Jézus kezein és lábain látjuk a sebhelyeket, melyek Isten értünk tanúsított szeretetét jelképezik. Az irgalmasság évének mottója, jelmondata pedig: „irgalmasok, mint az Atya”, mert a mennyei Atyához hasonlóan cselekszik Jézus akkor, amikor lehajol hozzánk, és azt szeretné, hogy mi is a mennyei Atyához hasonlítsunk. Osszuk meg a szeretetünket a másikkal.

„Mit tegyünk”, tették fel a kérdést az egyszerű emberek, a farizeusok és a katonák is az evangéliumban Keresztelő Jánosnak. Ugyanaz a kérdés: „Mit tegyünk”, de más és más a válasz. Az egyszerű emberek adjanak a rászorulóknak, a katonák ne zsarnokoskodjanak, és a farizeusok legyenek igazságosak. Mégis mindegyik megegyezik lényegében: légy szeretettel, irgalommal a másik ember iránt, ne nyomd el, ne éheztesd, és ne legyél igazságtalan, egyszóval, legyél irgalmas. Irgalmasaknak kell nekünk is lennünk, kilépve magunk kis világából és megnyílni a másik ember szükségletei felé. Bizonyos értelemben a vállunkra kell vennünk nekünk is a másik embert, és együtt kell tudnunk vele nézni.

Ministráns avatás van ma közösségünkben. Szent Tarzíciusz, a ministránsok védőszentje az irgalmasság szentje is. Mondjuk ezt azért, mert a börtönben lévő keresztényeknek ő vitte el az oltáriszentséget, még életét sem kímélve. Nektek, kedves ministránsok valahogy így kell az ő nyomdokaiba lépnetek: segíteni a másikat, abban, amiben rászorul. Jézus a liturgiában, szentmisében és a pap is a ti segítségetekkel tudja szépen elvégezni szolgálatát. És akkor, amikor innen kiléptek, ahogyan Tarzíciusz is tette, magatokkal kell vinnetek Jézust, szüleitek, testvéreitek, nagyszüleitek, barátaitok, osztálytársaitok közé.

Adja Isten, hogy ez a szent esztendő mindannyiunk számára elevenné tegye bennünk és szeretteink körében az irgalmas Isten szeretetét! Amen