Események 2012
Csorba Domonkos
ferences atya
Csorba László Domonkos 1933-ban, Mélykúton született földmûves családban. Baján a barátok templomának ministránsaként ismerkedett meg a ferencesekkel. 1957-ben lépett be a rendbe, 1962. június 17-én, ötven éve szentelte pappá Szabó Imre püspök. Az esztergomi ferences gimnázium diákjainak prefektusaként mûködött, majd 1969-tõl az amerikai magyar ferences kusztódia templomaiban káplánként, plébánosként, majd a kusztódia vezetõjeként mûködött New Brunswick-ban, Dewittben, Roeblingben, Ditroitban és New Yorkban. 2005-ben hazatért, azóta a rend rózsadombi templomában lelkipásztor. (Magyar Kurír 2012.)
1958 Esztergom – fõiskolai hallgató
1963 Esztergom – prefektus
1969 New Brunswick és Dewitt – magyar lelkész
1970 New York – káplán
1972 Roebling – káplán
1974 Detroit – plébános
1979 Detroit – kusztos
1983 Roebling – kusztos
1986 Trenton – templomigazgató
1989 New York – kusztos
1993 New York – pléb. kisegítõ, magyar lelkész
2005 Rózsadomb – lelkipásztor
(A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány név- és címtára 2008.)
Több évtized után a közelmúltban telepedett haza Amerikából. Végleg hazatért. Hogyan éli meg a váltást?
• Nagyon szerettem Amerikát. Abban a hatalmas birodalomban szabadon lehetett kószálni… négy alkalommal kocsival átszeltem az országot a keleti parttól Kaliforniáig… szép volt, de most, hogy hazajöttem, Budapesten, a rózsadombi Kapisztrán Szent János-templomnál kaptam munkát, a pesti ferenceseknél pedig hetente négy alkalommal gyóntatok. Kedves és kellemes változás történt az életemben. Nem álmodtam, hogy valaha Amerikába kerülök, s az ottani magyarság egyik vezetõ lelkipásztori személyisége leszek. Sok lelki élményben volt részem, hálával tartozom mindezért a
Teremtõnek, vágyam volt azonban, hogy életem utolsó szakaszában idehaza, az itteni hívekért dolgozzam. Elmer István Forrás: Új Ember
Csorba atya, aranymiséjét Mélykúton augusztus 19-én vasárnap, a Szent Joachim templom búcsúnapján mutatta be.
Isten áldása legyen további szolgálatára is!
HOZZÁNK ÉRKEZETT A SZÁRNYAS KERESZT
A kereszt menetének az ötlete a 2004. december 5-i népszavazást követően fogalmazódott meg az anyaországi hívekben. Ekkor határozták el Zamárdiban, hogy valahogy ki kell fejezni az együttérzést az elszakított területeken élő magyarokkal. Azért, hogy hirdesse a Feltámadott Krisztussal való szövetséget és a nemzeti újjászületés utáni tiszta vágyat. A kezdeményezés 2005 óta minden évben megvalósult. A kb. háromezer kilométeres nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tartóan, a Balatontól Csíksomlyóig áthalad minden olyan kárpátmedencei országon, ahol magyarok élnek. Az útvonal egy szívet rajzol a Kárpát-medencébe. A megelőző években két felé haladt a menet (felső ági és alsó ági stációk), néhány évvel korábban egy középső ági stációt is beillesztettek, és ez évben egy déli ágat is, melybe Mélykút is bekapcsolódott. A feltámadási jelvény egy Árpád kori motívum, az ún. szárnyas kereszt:
a megújuló életet, illetve a feltámadást megidéző hármas.
A vándorút mottóját János evangéliumából (17.11) választották: „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.”Így érkezett hozzánk szeptember 16-án az esti szentmise keretében Bácskossuthfalvi testvértelepülésünkről.
Mi szeptember 23-án vittük tovább Nemesmiliticsre, ahol nagy szeretettel várták a kereszt érkezését. A falu apraja, nagyja ünneplő örömmel és egy kis műsorral fogadták. A szentmise keretében ellátták a díszszalaggal, ezzel is jelezvén, hogy bizony járt itt is a kereszt. Mi úgy tapasztaltuk ez a vándorkereszt sokkal nagyobb jelentőségű számukra, mint az itthon élő hazánkfiának. Azt az örömet és lelkesedést kívánom minden embernek, hogy átélje, amibe nekünk volt részünk.
Isten áldása legyen minden külföldön élő magyaron, hogy szívükben hordozzák a magyarságtudatot és gyermekeiknek, unokáiknak legyen erejük tovább adni.
“PORTA FIDEI” – a hit kapuja
A Szentatya pontosan egy évvel ezelőtt, a “Porta Fidei” kezdetű apostoli levelének közreadásával meghirdette a Hit Évét. A tematikus év legfontosabb célja: hozzá akar járulni a Jézusba vetett hit megújításához, a hit újrafelfedezéséhez, hogy így a keresztények hiteles és örömteli tanúbizonyságot tehessenek mindazok előtt, akik keresik Istent. A következőkben a levél fontosabb gondolatait ismertetjük.
A Szentatya a levél bevezetőjében kiemeli, hogy a “hit kapuja”, mely bevezet minket az Istennel való életközösségre – mindig nyitva áll előttünk. Ez az életre szóló út akkor indulhat el, ha “Isten igéje elhangzik és a szív enged a kegyelem formáló erejének”(1).
Nem ritkán fordul elő, hogy a mai keresztények sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek elkötelezettségük szociális, politikai és társadalmi következményeire, miközben a hitről úgy gondolkodnak, mint a társadalom életének magától értetődő előfeltételéről. Pedig fontos volna látnunk, hogy ma már nem létezik a hit alapján elfogadott egységes kultúra! (2).
Nem fogadhatjuk el, hogy ebben az új helyzetben a só ízét veszítse. Újra fel kell fedeznünk, hogy mit is jelent Isten Igéjével és az Élet Kenyerével táplálkozni. A hit évének meghirdetése ezt a célt szolgálja – párhuzamosan az új evangelizációval. (3-4).
A hit évének kiemelt feladata a II.Vatikáni Zsinat tanítása és az ennek gyümölcseként kiadott Katekizmus újra felfedezése, melyeket ha helyesen értelmezünk, akkor egyre nagyobb erőt biztosítanak az Egyház megújulásához (5).
Ez a megújulás a hívek tanúságtétele alapján is történik, akik arra hivatottak, hogy visszhangozzák az Igazság Igéjét. A hit éve tehát meghívás hiteles és ismételt megtérésre az Úrhoz, mely átformálja az egész emberi életet (6).
“Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14). Szükség van arra, hogy elkötelezettség éljen bennünk az új evangelizációra, mert csak így fedezhetjük fel a hit örömét. A szeretet olyan erőforrás, mely soha nem gyengül meg s a hit a kapott szeretet tapasztalatától növekszik (7).
Ezt az évet méltó módon és tevékenyen szeretnénk megünnepelni. teremtsünk alkalmat hitünk megvallására, hogy mindenkiben felébredjen a vágy az Evangélium mélyebb megismerésére és továbbadására. Ez az év jó alkalom arra is, hogy a hitet erőteljesebben ünnepeljük a liturgiában is (8-9).
Nagyon fontos azonban, hogy a hit tartalmának ismerete önmagában nem elegendő, az is fontos, hogy szívünket nyissa meg a kegyelem, mely szemet ad arra, hogy megértse Isten szavát. A hit tehát a személy szabad döntése, a hit megvallása pedig egyben közösségi aktus is. (10).
Ebben az évben a Katolikus Egyház Katekizmusa szolgálhatja leginkább a hit megerősödését, mely bemutatja a hit kibontakozását egészen odáig, hogy érinti a mindennapi élet nagy témáit. A hit ugyanis komoly kérdéseknek van kitéve korunkban, amikor az értelmi bizonyosság sokszor csak a tudományos eredmények szintjére szűkül le. Az Egyház azonban sohasem félt bizonyítani, hogy nem lehet ellentmondás a hit és az igaz tudomány között (11-12).
A levél végén a Szentatya felhívja a figyelmet arra, hogy a szeretet és a hit szorosan összefüggenek: a szeretet nélküli hit terméktelen, míg a hit nélküli szeretet csupán kétségek között vergődő érzelem marad.
Forrás: Porta Fidei – XVI. Benedek pápa mortu proprio apostoli levele, Szent István Társulat, Budapest 2012.
Caritas Hungarica Díjat kapott
Munkácsi Lajosné,
a mélykúti karitasz csoport vezetője.
Beszámoló az ADÁSIDŐ 4. oldalán: